HTML

"A módosítás során nem elhagyni, hanem ésszerűsíteni... kell a rendelkezéseket"

2013.07.12.

Reakció az itt kialakult vitára.

1. A normaszöveghez fűzött indokolás hiányos volt, emiatt nyilván többen félreértették a javaslatokat (azért nem mindenki).

Kiegészítés az indokoláshoz:

Az Alaptörvényben az államadósságra vonatkozó - az Európai Unió által kialakított és Magyarország részéről is elfogadott - szabály csak keret jelleggel fogalmazza meg az állam kötelezettségét a kiegyensúlyozott, átlátható és fenntartható költségvetés elfogadása tekintetében. A részletes szabályokat a költségvetési felelősségről szóló törvénynek kell majd tartalmaznia. A kötelező szabálytól való eltérés rendkívüli gazdasági helyzetben lehetséges.

Ennek fogalmát a stabilitási egyezmény 3. cikkének (3) bekezdése határozza meg.

2. Többen ismételten megkérdőjelezték egy államadósság-korlát vagy költségvetési hiány-korlát szükségességét - mert szakmai szempontból nem értenek egyet vele -, illetőleg ilyen szabálynak az Alaptörvényben való elhelyezését. Mások éppen e szabálynak a részletesebb, pontosabb meghatározását várták el az Alaptörvénytől. E vélemények kapcsán utalnunk kell arra, hogy szakmai szempontból lehet vitatni e szabály szükségességét vagy helyességét, ez azonban nem változtat azon a körülményen, hogy a szabályt és annak ellenőrzési mechanizmusát az EU kialakította, a stabilitási paktumként rövidített nemzetközi egyezménybe foglalta, és Magyarország csatlakozott az egyezményhez, magyar törvényben kihirdette. A szabályok tehát kötelezőek ránk, akár Alaptörvénybe foglaljuk, akár csak egyszerű törvénybe. A Szalay körben egyértelmű álláspont volt, hogy mivel az Alaptörvény 2011-ben erre vonatkozó szabályokat létrehozott, a módosítás során nem elhagyni, hanem ésszerűsíteni, betarthatóvá tenni és rövidíteni kell a rendelkezéseket úgy, hogy az Alkotmánybíróság hatásköre ne korlátozódjék (arra az időre sem, amikor még nem érjük el a kívánt államadósság-szintet). A részletes szabályokat pedig külön törvény tartalmazza.

3. Érkezett olyan észrevétel, amely az államadósság-szabályt nem tartalmi, hanem formai módon fogalmazná meg: az Alaptörvény a stabilitási paktumban foglalt követelmények betartására utaljon. Ezt a megoldást a Szalay kör a június 21-i ülésén elutasította, mert az Alaptörvény szövege nem utalhat sem valamely EU jogszabályra, sem nemzetközi egyezményre, sem az azt kihirdető törvényre. Az Alaptörvény ezekhez képest magasabb absztrakciós szinten áll, és sui generis módon kell szabályoznia az életviszonyokat.

4. A Költségvetési Tanács tekintetében a Hetényi kör tagjainak túlnyomó többsége egyetértett a tanács létezésével, Alaptörvényben való szerepeltetésével, régi formájában való visszaállításával, egyszeri, halasztó hatályú vétójogának megfogalmazásával úgy, hogy az ne vezethessen az Országgyűlés feloszlatásához. A Szalay kör mindezeken túl megfogalmazta, hogy a KT és az EU szakmai kontrollmechanizmusa, illetőleg a köztársasági elnök politikai és alkotmányossági kontrollja, valamint az AB alkotmányossági kontrollja egyértelműen különüljön el egymástól. Ezeket a követelményeket az alábbi módon igyekeztem teljesíteni.
 A Szalay kör nyilvánosságra hozott Alaptörvény-módosító tervezetének 94. §-a már rendelkezett a Költségvetési Tanácsról, mégpedig a 2008-ban elfogadott törvény szellemében. A Szalay kör június 21-i ülése után kialakított pontosító szöveg ezért csak néhány elemét változtatta meg a 94. §-nak. (Természetesen az Alaptörvény módosításáról szóló tervezet ismerete nélkül, csak a pontosító szöveg nem igazít el sem az adósságszabály, sem a KT rendeltetése tekintetében. A tervezet a Szalay László kör honlapján megtalálható.)

A leglényegesebb ezek közül egyrészt annak a mondatnak az elhagyása, amely szerint a KT az egyszeri halasztó vétója után az Országgyűlés által ismételten elfogadott törvényről alkotott véleményét az államfőnek megküldi. Másrészt e mondat helyébe olyat illeszt, amely szerint a köztársasági elnököt a költségvetési törvény (annak módosítása, pótköltségvetés) tekintetében nem illeti meg a politikai és az alkotmányossági vétó alkalmazásának joga. Ennek indokát az e §-hoz fűzött indokolás tartalmazza. Következménye pedig az, hogy előzetes alkotmányossági vizsgálatra nincs mód, az Alkotmánybíróság csak a már elfogadott és kihirdetett költségvetési törvényt vizsgálathatja, amennyiben valamely erre jogosult indítványt nyújt be. Az Alkotmánybíróság vizsgálatának szempontjait nem adja meg a javaslatunk - ez nem is lenne szerencsés - de az Alkotmánybíróság eddig általában tartózkodott gazdaságpolitikai tartalmú törvények érdemi vizsgálatától. Az alaptörvényi szabály szándékaink szerint egyébként is annyira keret-jellegű, hogy annak alapján alkotmánysértést nehezen lehet megállapítani. Ehhez gazdasági számítások kellenek, amihez az Alkotmánybíróságnak nincs apparátusa.

A módosítási javaslatunk indokolása is abba az irányba kívánja terelni az Alkotmánybíróság gondolkodását, hogy tartalmi felülvizsgálatot ne gyakoroljon, bízza ezt az EU intézményeire. Mindezek alapján csekély a valószínűsége annak, hogy a költségvetési törvény elfogadása ne történjen meg március 31-e előtt az Alkotmánybíróság közreműködése miatt. Ha pedig az Országgyűlés belső okokból nem képes elfogadni erre a határidőre költségvetést, akkor a kormányzati többség nem működik, tényleg fel kell oszlatni a Parlamentet.

A másik fontos változás a 87. § (4) bekezdésében található amely szerint az előző szöveghez képest visszaállítanánk az eredeti tervezetben szereplő, és az EU 3 éves tervezési időszakával összhangban levő n+2 éves kitekintést, ahol "n" a következő év(i költségvetés).

3. Több észrevétel kitért arra, hogy ha kell is költségvetési keretrendszer és költségvetési felelősségről szóló törvény (ahogyan már említettem, ezeket az EU szükségesnek tartja), akkor sem kell feltétlenül független, önálló Költségvetési Tanács.

A 2008-ban elfogadott törvényt több éves előkészítő munka előzte meg. Ennek során megfogalmazódtak olyan vélemények, hogy a költségvetési felelősség örzője a kiterjesztett feladatkörű Állami Számvevőszék legyen, illetőleg elég lenne, ha az Országgyűlés Költségvetési Bizottsága mellett állna fel olyan szakmai apparátus, amely a bizottságot segítené a Házszabályban jelenleg is megtalálható, de érdemben el nem látott feladatai elvégzésében. Ezek a viták eldőltek akkor, amikor az Országgyűlés a törvényt elfogadta, illetőleg az Alaptörvény a Költségvetési Tanácsot alkotmányos szervként intézményesítette. (A 2010 előtti és utáni parlamenti többség egyaránt Költségvetési Tanácsban gondolkodott, igaz, másmilyenben.)

4. Néhány észrevétel nem tartja szükségesnek az Alaptörvényben megjeleníteni a Költségvetési Tanácsot, utalva arra, hogy 2010 előtt sem szerepelt ez az intézmény az Alkotmányban.

Ez az állítás tényszerűen igaz, de indoka nem az, mintha nem lett volna ilyen szándék, hanem nem volt meg hozzá a kétharmados alkotmánymódosító többség.

Ezen túl hivatkozunk a már más témában is elhangzott érvre: ha már szerepel a KT az Alaptörvényben, nem elhagyni kell, hanem visszaállítani abban a formában, ahogyan 2010 előtt létrejött. Ezt a szándékot a KT feladataira (94. § (1) bekezdés), hatáskörére [(2) és (3) bekezdés], valamint összetételére [(4) bekezdés] vonatkozó szabályok fejezik ki. Itt kell megjegyezni, hogy az Alaptörvény nem térhet ki a KT valamennyi hatáskörére. A részletes szabályokat a róla szóló külön törvénynek kell tartalmaznia.

5. Egyes észrevételek megfogalmazzák azt a jogos aggályt, amely szerint nem szabad a KT-ra hárítani az összes törvényjavaslat hatásvizsgálatának elvégzését. Nem is ez a cél, hanem annak a meglévő szabálynak a kötelező alkalmazása, hogy minden előterjesztő (az egyéni képviselő is, ha tövényjavaslatot vagy módosító javaslatot nyújt be) megalapozott hatásvizsgálatot készít javaslatához. Törvényjavaslat esetében az Országgyűlés (erre rendelt bizottsága a hivatali apparátus segítségével), kormány-előterjesztés esetében a Kormány ülését előkészítő szerv (Miniszterelnöki Hivatal, Miniszterelnökség, Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium) köteles legyen visszautasítani, érdemi tárgyalásra nem engedni azt a javaslatot, amely ennek a feltételnek nem felel meg. A KT feladata ebben a tekintetben kettős lehetne: egyrészt kidolgozni a költségvetési hatásvizsgálat módszertanát (esetleg a PM-el együtt), továbbá a törvényjavaslatok esetében ellenőrizni a hatásvizsgálat helyességét. Utóbbi feladat a kormányzati jogalkotásban a PM-re hárulna.

2013. június 26.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szalaykor.blog.hu/api/trackback/id/tr615397531

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása