HTML

Dr. Tóth Zoltán: A választási törvénycsomag betegségei az Alkotmánybíróság döntései után (2011-13)

2013.02.15.

Előzmények

1989-ben a Nemzeti Kerekasztal tárgyalások társadalmi-politikai egyensúlyt teremtettek a rendszerváltozásban. Az 1990. évi első szabad választás törvényes volt.

A rendszerváltozásnak a választási törvények vonatkozásában a következők voltak az alapelvei, amelyek meghatározták a korábbi alkotmány radikális módosítását és a korabeli (1989) választási törvénycsomagot:

A.   A rendszerváltásnak nem polgárháború, hanem békésen, a választásokon leadott szavazatok erejével kell megvalósulnia. A rendszerváltás választójogához új intézményeket kell alkalmazni: sokpárt-rendszer[1], alkotmánybíróság[2], actio popularis a jogorvoslatokban.

B.    A választási törvénynek el kell ismernie az ENSZ és a demokratikus euro-atlanti szövetség választójogi alapelveit (a választójog általános, egyenlő, közvetlen és titkos).

C.  A Koppenhágai (1989-ben előkészítés alatt levő) Dokumentum elveit el kell ismerni (szabad, tisztességes, átlátható-esélyegyenlőségre törekvő választások /free, fair, transparency elections/).

D.   A választási törvényeknek garanciákat kell tartalmaznia a 2. és 3. pontban említett elvek gyakorlati megvalósítására és érvényesíthetőségére.

A rendszerváltás előkészítését, annak társadalmi elfogadását egy országos népszavazás legitimálta 1989-ben[3] 4,4 millió szavazattal.

A rendszerváltás egészét 1990 tavaszán[4] az un. első szabad parlamenti választással 5 millió választópolgár társadalmilag-politikailag jóváhagyta.

20 év után újabb rendszerváltozás

A 2010. évi országgyűlési választás törvényes volt. A 2010-ben parlamenti többséget szerzett kormánypártok az egész társadalmi-politikai-gazdasági rendszert és az állam szervezete és működési szabályait radikálisan megváltoztatták.

A 2010.évi választási kampányban a „forradalom” és az új Alaptörvény, a második rendszerváltás „meghirdetése” nem történt meg semmilyen nyilvános formában. A választópolgárok ezen alapvetően fontos, hosszú távú jövőjüket döntően meghatározó információk hiányában döntöttek a választáson. A korabeli kampányban a jelenlegi kormánypártok helyett a befolyásuk alá gyűrt rendőrség és ügyészség kampányolt a valóságban. A kampány a bilincsben elvezetett korabeli állami és pártvezetőkről szólt. Ezt a kampányt híven szolgálták a közszolgálati és kereskedelmi média műsorai.

A 2010. évi országgyűlési választási kampány a kampány intézményének a megcsúfolása volt: a választópolgárok erkölcsi presszió hatása alatt[5] szavaztak egy olyan pártra, amely semmit nem árult el jövőbeni társadalmi-politikai-gazdasági szándékairól.

Az Alaptörvény, a hozzá kapcsolt átmeneti rendelkezések és sarkalatos törvények radikálisan átalakították az állam- és jogrendszert. Egyik alkotmányjogi dokumentumnak sem volt valóságos társadalmi-politikai-szakmai vitája (bár ilyen látszatot keltő kormányzati intézkedések voltak), azonban az újabb rendszerváltozást (2011-12) utóbb sem igazolta semmilyen országos választás vagy népszavazás.

Politikai kezdeményezés történt arra, hogy az Alaptörvényt népszavazás erősíthesse meg, azonban ezt a jelenlegi kormánypárt és az OVB[6] mereven elutasította, holott a törvényes jogi lehetőség nyitva állt a népszavazás általi – véleménynyilvánító - előzetes vagy utólagos megerősítésre.

Elemezve az Alaptörvényt, a hozzá kapcsoló átmeneti rendelkezéseket, a több tucat kétharmados és a többszáz feles törvényt, álláspontom szerint az alábbi – részben titkos - társadalmi-politikai célok állapíthatók meg a jogszabályok halmazából:

A.    Az állami-politikai intézményrendszerben minden intézkedésnél (törvényalkotás, humánerőforráspolitika, költségvetés, külpolitika, adatvédelem, választás, adópolitika, stb.) a hosszútávú hatalom-megőrzés (20 év) kormánypárti célját kell érvényesíteni. Ennek érdekében egy új magyar, a trianoni régióra is kiterjedő tulajdonosi csoportot, továbbá egy új középosztályt kell léterehozni, amelyek az új kormánypárthoz hűségesek.

B.   Kétpárt-rendszert kell létrehozni a sokpárt-rendszer helyett.

C. Hatalom centralizációt és koncentrációt kell megvalósítani az állami, a közigazgatási, a kulturális területeken is, ellehetetlenítve több ezer civil szervezet működését.

D.  A határon túli magyar pártokból csak azok kaphatnak támogatást, amelyek a jelenlegi kormánypártokat szolgálják. Ennek érdekében külön figyelmet kell fordítani a határon túli magyarok kedvezményes honosításra. Ennek az eljárásnak a kapcsán meg kell szüntetni a nemzetbiztonsági ellenőrzéseket és a büntett előélethez fűződő priorálásokat.

E. Az emberi és állampolgári jogok rendszerét úgy kell átalakítani, hogy a költségvetést ne terheljék egyének által érvényesíthető konkrét jogok (oktatás, egészségügy, nyugdíj, stb).

F.  A törvényekből ki kell törölni minden olyan garanciát, amely lehetővé teszik a jelenlegi kormánypárttal való tömeges és jogszerű szembefordulást. Logisztikai intézkedésket is kell tenni, hogy a kormánypárti támogatás tömeges is lehessen. Meg kell akadályozni, hogy a potenciális kormánypárti szavazóbázis rendőrségi túlkapások miatt szembeforduljon a kormány intézkedéseivel.

A parlamenti választás új anyagi jogi szabályait az Alaptörvény egyes cikkei, továbbá a 2011. évi CCIII. törvény tartalmazza.

Az Alaptörvény a választások vonatkozásában – két kiegészítés kivételével - átveszi az Alkotmány szabályait és szövegét.

A nemzetközi standardokhoz híven az Alaptörvény megjelöli[7] azokat a választásokat, amelyeket közjogi választásoknak nevezünk (magyar és európai parlamenti, önkormányzati, nemzetiségi), rögzíti a választójog nemzetközi és alkotmányos alapelveit (általános, egyenlő, közvetlen és titkos), meghatározza az aktív és passzív választójogot a közjogi választásokra és az országos népszavazásra, megjelöli a kitűzés hatáskörével rendelkező állami szervet (köztársasági elnök) és a kitűzés időbeni terjedelmét (minden 4. év április-május).

Az Alaptörvény XXIII. cikk (4) bekezdése újdonságként lehetővé teszi, hogy azok a magyar állampolgároknak is lehessen aktív választójoga, akik Magyarországon nem rendelkeznek lakóhellyel (un. határon túli magyarok).

Újdonság az Alaptörvényben a 2. cikk (1) második fordulata: „Az országgyűlési képviselőket…a választók szabad akaratát kifejező választáson…választják.” Az Alkotmányban nem volt semmilyen rendelkezés, amely a választási rendszerre[8] tartalmazott volna szabályt, és az Alkotmánybíróság ezért – több határozatában is - a törvényalkotó szabadságát, szabad akaratát jelölte meg a választási rendszer kialakításában. Azonban az új Alaptörvény szerint már nem a törvényalkotó szabad akarata az irányadó, hanem meg kell felelnie a sarkalatos törvényeknek is a ’választók szabad akaratát kifejező’ választási rendszernek.

A 2011. évi CCIII. törvénybe foglalt új választási rendszer lényege, hogy a 2010. évi választási eredményt bázisnak véve a legtöbb szavazatot elérő párt a parlamenti mandátumok 4/5-t érné el.[9] A szavazatok mandátummá alakításának a folyamatában a Vjt. olyan módszereket alkalmaz, amelyek eredményeként az un. arányos választási rendszer döntően aránytalan un. többségi választási rendszer jellemzőit valósítja meg. Ilyen elemek:

1.    az egyéni választókerületi mandátumok száma megnő az arányosságot jobban kifejező országos listás mandátumok rovására (konkrétan: 106 vs. 93 a korábbi 176 vs. 210 helyett)[10];

2.  a győztes egyéni választókerületi képviselők még töredékszavazatokkal is erősítik a párt országos listáját[11];

3.  az egyéni választókerületek egy részében a szavazatok súly szerinti egyenlőségét torzító (választási földrajz) határok megállapítása[12];

4. sérti az a választójog súlyszerinti egyelőségének az elvét az, hogy a Vjt. 4.§ (2) c) pontjában meghatározott követelménynek megfelel-e a Vjt. 2. számú mellékletében felsorolt egyéni választókerületi beosztás[13].

5.  sérti a választójog (számszaki) egyenlőségének az elvét, hogy a határon túli magyarok csak 1 szavazatot adhatnak le a 2 szavazatos rendszerben[14].

6. sérti a választójog egyenlőségének az elvét, hogy a nemzetiségi választásra regisztráltak nem szavazhatnak a pártok országos listájára, csak egyéni választókerületi jelöltekre[15].

7.   Szakmai szabályokat sért a nemzetközi gyakorlat szerint az, hogy a határon túli szavazatok közvetlenül az országos listán érvényesülnek, és nem egy elkülönült képviselői csoportban hasznosulnak.

Az Alaptörvény 2. cikk (1) második fordulatának a rendelkezésébe ütközik és ezért Alaptörvény ellenes a Vjt. 3.§ (2) bekezdése, a 15.§ (1) b) pontja, továbbá a12.§ (2) és (3) bekezdései.

Az Alaptörvény ellenességen túl a Vjt. a politikai intézményrendszerben is zavart okoz: az aránytalanságnak olyan mértéke jön létre a leadott szavazatok és az elnyert madátumok viszonyában (53% kontra 80 %), amely a sokpárt-rendszer „titkos” átalakítását eredményezi kétpárt-rendszerré, holott semmi ilyesmi célt nem tartalmaznak az elfogadott törvények és nyilvános politikai dokumentumok.

A választási eljárás szabályait a T/8405/73 irományszámú törvényjavaslat tartalmazza (rövidítve: 73.)[16]. A köztársasági elnök az Alkotmánybírósághoz fordult előzetes normakontroll érdekében[17].

Az Alkotmánybíróság két lépcsőben tett eleget a kérésének. Elsőként megvizsgálta az ombudsman (alapvető jogok biztosa) korábbi kezdeményezését, amelyet az Alaptörvényhez kapcsolódó átmeneti rendelkezések[18] (a továbbiakban: At.) alkotmányosságát ügyében nyújtott be.

Az Át. - többek között - megsemmisített rendelkezése a választójog a választójog előzetes regisztrációjáról szólt. Az Alkotmánybíróság által megsemmisített rendelkezések a következők voltak:

„23. cikk (1) A helyi önkormányzati képviselőknek és polgármestereknek az Alaptörvény hatálybalépését követő első általános választására 2014 októberében kerül sor. A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek általános választására – az Alaptörvény hatálybalépését követő első általános választás kivételével – az európai parlamenti képviselők választásával egy napon kerül sor; a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek két egymást követő általános választása közti időköz az Alaptörvény 35. cikk (2) bekezdése szerinti időtartamtól az európai parlamenti képviselők választásának időpontjából fakadó mértékben eltérhet.

(2) A Magyarországon élő nemzetiségeknek az Országgyűlés munkájában való, az Alaptörvény 2. cikk (2) bekezdése szerinti részvételét először az országgyűlési képviselőknek az Alaptörvény hatálybalépését követő első általános választását követően megalakuló Országgyűlés munkájában kell biztosítani.

(3) Az Alaptörvény XXIII. cikkében foglalt jogok érvényesítése érdekében kérelmére valamennyi, az Alaptörvény XXIII. cikk (1)–(3) és (7) bekezdése szerinti választót névjegyzékbe kell venni, a választójog a névjegyzékbevételt követően gyakorolható. A névjegyzékbevételt

a) magyarországi lakóhellyel rendelkező választó személyesen vagy a kérelmező azonosítását lehetővé tevő elektronikus úton,

b) magyarországi lakóhellyel nem rendelkező választó levélben vagy a kérelmező azonosítását lehetővé tevő elektronikus úton kérelmezheti.

(4) A névjegyzékbevétel a választás vagy népszavazás napját megelőző tizenötödik napig kérelmezhető.

(5) Az Országgyűlés feloszlása vagy feloszlatása miatti választás kivételével az országgyűlési képviselők általános választását megelőzően a névjegyzéket a (3) és (4) bekezdés szerint ismételten el kell készíteni.

Az Alkotmánybíróság második lépésben megvizsgálta a köztársasági elnök kéréseit,és azok közül megsemmisítette a 73. egyes rendelkezéseit: a 82. § (2) bekezdését, a 88. § (1) bekezdését, 92. §-t, a 106. §-t, a 151. §-t, a 152. § (5) bekezdését, a 154. § (1) bekezdését, a 353. § (4) bekezdését.

A megsemmisített rendelkezések tartalma három csoportba osztható:

1.  az előzetes választási regisztrációhoz kapcsolatos egyes végrehajtási típusú rendelkezések megsemmisítése,

2.  a politikai hirdetések tilalmával kapcsolatos egyes szabályok megsemmisítése,

3.   a közvélemény-kutatási adatok közzétételét tiltó rendelkezés megsemmisítése.

Az Alkotmánybíróság a rendszeres kormányzati politikai támadások ellenére eleget tett a köztársasági elnök kérései többségének, azonban azt a kérését nem teljesítette, hogy a nem kezdeményezett vizsgálati területekre is terjessze ki[19] az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot (a parlamenti pártok mellékelten megküldött javaslatai alapján).

A Ve. végleges szabályairól – e kézirat lezárásának az időpontjában - még nem beszélhetünk, azonban a tervezett szabályok – az Alkotmánybírósági döntések parlamenti tiszteletben tartása esetén is - súlyos aggodalomra adnak okot, és a választójog gyakorlásával összefüggő garanciák csökkenését eredményezik. A garanciák számának és szintjének a csökkenése csak akkor értelmezhető, ha összehasonlítjuk az éppen még hatályos Ve. rendelkezéseit a 73. rendelkezéseivel.

1.  A 73. törli a normaszövegből ”a választási csalás megakadályozásának” kötelezettségét az alapelvek közül[20].

2.  A 73. törli az alapelvek közül a jogorvoslathoz való jogot és azok pártatlan elbírálásának az elvét[21].

3. A névjegyzékbe vétel módját miniszteri rendelet – melynek kereteit és garanciáit a 73. nem tartalmazza – határozza meg és arról a NVI tájékoztatja a lakosságot[22].

4. Sérti a választópolgárok jogegyenlőségének az elvét, hogy a 73. 102.§ szerint az NVI nyilvántartja a választójoggal nem rendelkező polgárokat. Teljességgel tisztázatlan, hogy a nyilvántartás milyen módon jut adatokhoz a magyarországi lakóhellyel nem rendelkező magyar állampolgárok esetén. Tisztázatlan a lakóhely szerinti állammal kapcsolat adatcsere intézménye, vagy ennek elmaradása esetén olyan polgárok is szavazhatnak a magyar parlament tagjaira, akiknek nincs választójoga[23].

5. A választások tisztaságát és átláthatóságát nemzetközi kötelezettségek is tartalmazzák.

6. Megszünt a Ve. önálló fejezete, amely a választási eljárás nyilvánosságának az elveit és garanciáit foglalta össze.

7.  A 73. 350.§-a nem nevesíti azt a minisztert, aki a választási irodák feladatát és hatáskörét szabályozni fogja. Ez a felhatalmazási mód ellentétes az Alaptörvény T cikk (1) bekezdésének első fordulatával, mely szerint a jogalkotót a felhatalmazásban meg kell nevezni.

8.  A választási eredményeket alkotó adatok közötti matematikai-logikai összefüggések hiányoznak a 73.-ból (pl. névjegyzékben szereplők száma, szavaztok száma összesen, érvénytelen szavaztok száma, egyes pártokra leadott érvényes szavazatok száma[24]). A miniszternek lesz joga rendeletben megállapítani a választásról közzéteendő adatok körét, és adatok mélységét

9.  Miniszteri döntéstől függ a választójogosultak számának a közzététele. A 73. nem tartalmaz semmilyen rendelkezést arról, hogy a különféle választói névjegyzékekben szereplők számáról milyen adatokat kötelező előzetesen nyilvánosságra hozni. (Mint a nemzetközi választási szakértők által közismert, a névjegyzéki adatokkal való visszaélés a választási csalások fő eszköze.) A határon túliak számára az Alkotmánybírósági döntés után is megmaradt regisztráció intézménye a csalás melegágya lesz, ha nem kötelező előzetesen a választójogosultak számának és arányának a rendszeres, országos, területi és települési adatainak a nyilvánosságra hozása, beleértve a határon túli, a külföldön szavazó, a levél útján és a külképviseleten szavazók, az átjelentkezéssel szavazók (nem személyes) adatait is.

10. A levélben szavazók névjegyzékét nem ellenőrizhetik az illetékes választási bizottságok, csak a választási irodák;[25] a bizottsági jogkör megvonása magával vonja a bírósági jogorvoslati lehetőség megvonását is. Ugyanakkor az NVB tagjai (központilag) megtekinthetik a magyarországi lakóhellyel nem rendelkezők listáját[26]. Joghézag, hogy a 73. nem rendezi annak következményét, ha a „betekintő” valamilyen problémát talál a lista formájában vagy tartalmában.

11.  A levélben szavazásnak nincsenek garanciái a szavazás titkosságának a megőrzésére, és a valasztási csalások megelőzésére[27]. A garanciák megteremtése érdekében új szabályokat kell megfogalmazni:

a.  meg kell tiltani, hogy bárki más átvehessen levélszavazási csomagot a címzetten kívül, az átvételt hiteltérdemlő személyazonosításnak kell megelőznie;

b.  a pártok, jelöltek nem vehetik át – külföldön sem – a csomag kézbesítésítőjének a szerepét;

c.  a levélben szavazók számát országonként és településenként előzetesen nyilvánosságra kell hozni.

d.  az illetékes választási bizottságok jogosultak a levélben szavazók névjegyzékének a megismerésére és a bizottság jogosult személyazonosság ellenőrzésének az elrendelésére;

e.  törölni szükséges a 73. 267. §-t, amely elrendeli a levélben szavazók névjegyzékének a törlését, továbbá a nyilvántartás megszüntetésnek az időpontját is meg kell határozni.

12.    A nemzetközi választási megfigyelők számára garanciát kell teremteni a választások tisztességének az ellenőrzéséhez azzal, hogy a 73. 4. § által implicite tiltott tevékenységet (pártokkal, jelöltekkel való kapcsolattartást) pozitív, megengedő szabállyá kell tenni. 4. § (1) bekezdés f) pontja szerinti pártatlanság követelménye a világon sehol nem jelenti a kapcsolattartás hiányát. A demokratikus államok megbíznak a nemzetközi szakértőkben, ők valahol a hitelesség garanciái. Ez a szabályozás tartalom, mint szükséges rosszat tűri a megfigyelőket még papíron is.

13.    A Nemzeti Választási Bizottság elnökét és tagjait az Országgyűlés 2/3-os többsége 9 évre választja. Nincs remény arra a jelenlegi kormánypártok „önkorlátozó” belátásával szemben, hogy egy valóban független, pártatlan választási bizottságok rendszere jöjjön létre:

-   olyan új jogalakotási követelményeket kellene kialakítani, amely lehetővé teszi a pártossá alakuló választási bizottságok (NVB és TVB) létrejöttének a megelőzését;

-  a pártonként kötelező 2 szavazatszámláló bizottsági tag szabályának az eltörlését, mivel ez a majorizálásra ad alkalmat a bizottsági tagok szavazása során[28].

14. Az NVB számára a 73. tömegesen teremt arra lehetőséget, hogy a 73.-ban megtalálható „gumiszabályok”, informális mérlegelési jogkörben, jogértelmezésben hozott döntéseivel a választások lefolyását egyoldalúan befolyásolja: a választási kampány eszközök és módok meghatározásai szinte korlátlan és ellenőrizhetetlen döntéseket eredményezhetnek. Pl. állami szervek támogatást nyújthatnak a választási kampányrendezvényekhez.[29]

15.   A választási kampány fogalmai önmaguknak ellentmondóak: a 73. 144. § ellentmond a 146. § nak: míg az előbbi szerint minden tevékenység kampánynak minősül, az utóbbi szerint a magánszemélyek közötti kommunikáció nem minősül kampánynak. Kérdéses – és az NVB parttalan lehetőségű jogértelmezésére vár -, hogy egy pártelnök mikor beszél hivatalosan, és mikor „saját irodalmi munkássága részeként”. A választási kampány kiemelkedő hatósága lesz a jelenlegi kormánypárt álta uralt médiahatóság és az Állami Számvevőszék.

Az Alkotmánybíróság két döntésével szükségessé vált a Ve. teljes megújítása, mert a mozaikos megsemmisítés csonkává tette a Ve.-t. Ha az Országgyűlés egyetért az Alkotmánybíróság ítéletével, akkor is lényeges változást kell a Ve.-ben elvégezni, mert szakadtak a logikai láncok, új módszereket kell kidolgozni a Ve. koherenciájának a visszaállítására.

Az előzetes regisztráció eltörlése azonban a Vjt. 2.§ (2) bekezdését is alaptörvény ellenessé tette, mivel az anyagi jogi szabály jelenleg is a névjegyzéket tekinti a választójog alkotmányos forrásnak, ellentétben az Alaptörvény XXIII. cikkével. Mellőzhetetlen a Vjt. és az Alaptörvény összhangjának a megteremtése is.

Összességében a jelenlegi kormánypártok által kialakított választási csomag alapján a magyar és a nemzetközi választási alapelveknek is megfelelő választásokat 2014-ben lebonyolítani nem lehet. A jelenlegi szabályok mellett a választások után nem érvényesül majd sem a választás legalitási, sem legitimitási funkciója.

Bármely párt győz is a 2014. évi választásokon a győztesnek a választási szabályokon változtatni kell. Nem azért kell változtatni, mert ezeket a szabályokat a jelenlegi kormánypárt alkotta, hanem azért, mert társadalmilag-politikailag tisztességtelenek.

A törvényalkotási tisztesség jelenleg a mélyponton van. Ismét az ombudsmanon, a köztársasági elnökön és az Alkotmánybíróságon a sor?

Ki tud segíteni még 2014 előtt ezen a problémán?

A kézirat lezárva 2013. február 14.

Jegyzetek:

[1]      A többpárt-rendszernek kétféle formája van a nemzetközi politikai tapasztalatok szerint: a/ kétpárt-rendszer vagy kétpólusú-pártrendszer b/ sokpárt-rendszer, amely legalább kettő nagy gyűjtőpártból és két „mérlegnyelve” kisebb pártból áll.
[2]  Az országgyűlési választásról szóló 1989.évi XXXIV. törvényben előbb került meghatározásra az alkotmánybíróság választással kapcsolatos feladata és hatásköre, mint hogy az alkotmánybíróság létrejött volna.
[3]      http://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%A9gyigenes_n%C3%A9pszavaz%C3%A1s

[4] http://hu.wikipedia.org/wiki/1990-es_magyarorsz%C3%A1gi_orsz%C3%A1ggy%C5%B1l%C3%A9si_v%C3%A1laszt%C3%A1s

[5]      „...a 2010-es parlamenti választási kampány főszereplője a rendőrség és az ügyészség lett. Sorra vezették el bilincsben - a média közvetítésével naponta többször is - a korabeli kormány alkalmazottait.” Népszava, 2012. december 24. „Szép szó” melléklet, 4. oldal, 4. bekezdés.
[6]   http://mandiner.hu/cikk/20110727_ovb_nincs_nepszavazas_az_alaptorvenyrol
[7]       Alaptörvény XXIII. cikk, 2. cikk és 9. cikk (3) e) pont.
[8]      A választási rendszer tartalmi elemei: választókerületi beosztás, jelölés szabályai, szavazatok száma, a szavazatok mandátummá alakítás folyamata (választási eredmény matematikai képletei)
[9]      A nemzeti kiútkeresés tizenkét oldala. 11. oldal. Az előválasztás intézménye. 4. bekezdés.http://www.alkotmanyozonemzetgyules.hu/sites/default/files/pictures/Marczius%20Tizeno%CC%88to%CC%88dike%20press3.pdf  
[10]      Vjt. 3.§ (2)
[11]      Vjt. 15.§ (1) b) pont
[12]      Élet és Irodalom 2012. október 31-ei száma „A választójog egyenlősége” c. fejezet.
[13]      A választókerületi földrajzi határok kialakításában sem volt politikai, társadalmi vagy szakmai egyeztetés, amely az adatok megismerhetőségét biztosította volna.
[14]      Vjt. 12.§ (3)
[15]      Vjt. 12.§ (2)
[16] http://parlament.hu/internet/plsql/ogy_irom.irom_madat?p_ckl=39&p_izon=8405&p_alsz=73

[17] http://www.magyarhirlap.hu/belfold/elozetes-normakontrollt-kert-az-allamfo

[18] http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/B139EF59DD213D0BC1257ADA00524EC0?OpenDocument

[19] http://keh.hu/elnoki_nyilatkozatok/1701-Elnoki_nyilatkozat_a_valasztasi_eljarasi_torvenyrol

[20]      73. 2. §
[21]      73. 2. §
[22]      73. 86. §
[23]      Kivéve 73. 364. §-ban levő uniós adatokat.
[24]      73. 204. , 298., 299. és 302. §-k
[25]      73. 293. §
[26]      73. 84. § (4) bek.
[27]      73. 283. §
[28]      73. 28. § (2) bek.
[29]      73. 149. §

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szalaykor.blog.hu/api/trackback/id/tr315136342

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása