Szalay Kör

Akadjanak bár sokan, akik ennek értelmét nem látják be, alkotmányosság és demokrácia klasszikusan egymással ellentétes fogalmak. Míg utóbbiban a többség uralkodik, addig az előbbi a mindenfajta kisebbség jogait biztosítja az egyén alapvető jogainak garantálásával – akár a demokratikus többség ellenében is, akár mindenki ellenében is, akár egyetlen személy integritásának védelmében is. 

A modern alkotmányos demokráciákban a hatalomgyakorlás tartalmát a demokratikus többség határozza meg, de annak formáját nem a politikai többség alakítja ki, hanem az alkotmány. Jogállamokban a nép olyan alkotmány szerint él, amelyben a demokratikus többség csak a választásokban, a törvényhozásban, és az ennek ellenőrzése alatt álló kormányzásban – esetleg időnként népszavazásokon – fejezi ki az akaratát, de az államélet többi szférája már nem demokratikus, nem beszélve mindarról, ami nem politikai. Ez azért lehet így, mert – szerencsére – van alkotmány. Az alkotmány az alapvető kérdéseket kiveszi a többségi szavazással eldöntendő kérdések hatálya alól, és egy nehezen módosítható dokumentumban foglalja össze, amelynek megváltozatására a kormányzással megbízott demokratikus többség nem kap felhatalmazást.

Az alkotmányok szerepe, létjogosultsága, értelme és célja a többség korlátozása, vagyis a demokrácia racionalizálása, annak érdekében, hogy a mindenkori politikai többség – akármilyen nagy legyen is – ne tehessen meg bármit a joggal a pillanatnyi kedve szerint. Az alkotmányokat arra találták ki – immár több mint két évszázada –, hogy megakadályozzák a zsarnokságot, ideértve a többség zsarnokságát is.

A teljes írás itt érhető el.