Nyilvánvaló, hogy egy jövőbeni sikeres alkotmánykorrekció alapvető feltétele, hogy az a baloldal és jobboldal közös műve legyen. A magam részéről nem tudok az alkotmányosság helyreállítása ügyében reálpolitikai alapra helyezkedni: a baloldal nem mehet bele abba a zsákutcába, hogy a jobboldal számára szimbolikus ügyek alkotmányban való megőrzésének árán partner legyen egy minimális alkotmánykorrekcióban. Vagy „öncélúan” (értsd: önmagáért, mert értékesnek gondoljuk) állítjuk vissza/hozzuk létre az alkotmányosságot, vagy sehogy! Mindez pedig azt feltételezi, hogy végre egyensúlyt teremtünk az alkotmányozás jogi és politikai karaktere között.
Antal Attila írása ÉS, LVII. évfolyam, 18. szám, 2013. május 3.
