Elemzés a paksi atomerőmű bővítésére vonatkozó magyar – orosz nemzetközi szerződés egyes nemzetközi jogi vonatkozásai, a magyar szuverenitást érintő egyes kérdéseiről

1. A magyar – orosz megállapodás nemzetközi jogi jellege.

A paksi atomerőmű bővítésére vonatkozó megállapodás „Magyarország Kormánya és az Oroszországi Föderáció Kormánya között a nukleáris energia békés célú felhasználása terén folytatandó együttműködésről szóló Egyezmény” címmel kormányközi egyezményként került megkötésre. Magyarországi kötelező hatályának elismerésére és kihirdetésére a 2014. évi II. törvénnyel került sor. Ennek következtében tehát formailag megfelel a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény követelményeinek.

2. A magyar rendelkezési jogokat (szuverenitást) érintő vonatkozások.

2.1. A Szerződés nem tartalmaz semmilyen rendelkezést, de még utalást sem arra nézve, hogy a megvalósításra kerülő berendezések (nukleáris blokkok) kinek a tulajdonába kerülnek, valamint arra sem, hogy az abból keletkező hasznok szedésére (vagyis a keletkezett elektromos árammal való gazdálkodásra) ki (melyik állam vagy annak gazdálkodó szervezete) jogosult. Ennek következtében nem megalapozatlan az a feltételezés, hogy a berendezés nem a Magyar Állam vagy magyar gazdálkodó szervezet tulajdonába fog kerülni, illetőleg nem annak fog hasznot hajtani. Figyelmet érdemel e tekintetben az a rendelkezés, mely szerint „a Megvalósítási Megállapodások szerinti ellenérték olyan módon kerüljön megállapításra, amely lehetővé teszi, hogy a villamos áram-termelésre vonatkozó árak kereskedelmi szempontból hosszú távon versenyképesek és egyúttal az Orosz Kijelölt Szervezet számára elfogadhatóak legyenek.”

2.2 A beruházás megvalósításához szükséges összes érdemi tevékenység végrehajtása (megvalósíthatósági tanulmány kidolgozása, tervezési és technikai dokumentáció kidolgozása már konkrétan kijelölt tervezőprogrammal, meghatározott építő-szerelő munkálatok kivitelezése, minőségbiztosítási program kidolgozása stb.) kizárólag az orosz beruházó feladata, abba a magyar félnek gyakorlatilag beleszólási joga nincs. A magyar fél feladata lényegében az adatok szolgáltatása, a terület biztosítása, az engedélyek beszerzése és néhány (majd a Megvalósítási megállapodásokban részletezett) infrastrukturális létesítmények tervezése és megépítése, illetőleg néhány konkrétan ma még nem tudható beszállítói közreműködés és a biztonsági követelmények biztosítása. Figyelmet érdemel továbbá, hogy ugyanakkor a Paksi Atomerőmű fizikai védelmének biztosítása a Magyar Fél feladata (ezt hogyan tudja felelősen biztosítani, ha a kivitelezés módjába nincs beleszólása?).  

2.3 Nagyon aggályos rendelkezés a 7. cikk, amely szerint az elhasznált fütőanyagot átmenetileg az Orosz Föderáció területén fogják tárolni, de azt 20 év elteltével vissza kell szállítani Magyarországra (köztudott, hogy éppen ezeknek a veszélyes anyagoknak a hosszú távú tárolása jelent gondot hazánkban).

2.4 A Szerződés lehetőséget ad ugyan annak 1 éves hatállyal történő indokolás nélküli felmondására, azonban nagyon aggályos, hogy ez a felmondás nem vonatkozik a 7. cikkre (fűtőanyag 20 év elteltével Magyarországra történő visszaszállítása), a 13 – 16 cikkre (titoktartás, export ellenőrzés, nukleáris felelősségvállalás, valamint vitarendezés), továbbá a Szerződés gyakorlati végrehajtására vonatkozó rendelkezéseket tartalmazó un. Megvalósítási megállapodásokra, illetőleg egyéb, a végrehajtást szolgáló szerződésekre. Vagyis gyakorlatilag a Szerződés minden lényeges tartalmi rendelkezése és az abból fakadó kötelezettség felmondhatatlan.

3. A nemzetközi kötelezettségekhez való viszony.

A Szerződés ugyan több helyen deklaratív szinten utal a nemzetközi (beleértve az EU, OECD, Nemzetközi Atomenergia Ügynökség stb) kötelezettségek figyelembe vételére, ez azonban a Szerződés részletes rendelkezéseiben koránt sem így van.

3.1 A nyilvánosság bevonása az előkészítésbe, illetőleg a széleskörű betekintési jog biztosításának követelménye.

A környezeti ügyekben az információkhoz való hozzáférésről rendelkezik az un. Aarhusi Egyezmény, amely a magyar jogba a 2001. évi LXXXI. törvénnyel került kihirdetésre. Ezen túlmenően azonban rendelkezéseit az Európai Unió is átvette és azokat az Európai Unió tagállami tekintetében a 2003/35/EK irányelvvel kötelezővé tette.

Az Aarhusi Egyezmény lényege, hogy a környezetre érzékeny tevékenységekkel (amelybe beletartozik az atomerőművek létesítése és egyéb az atommal kapcsolatos tevékenységek végzése) kapcsolatos döntéshozatali folyamatokba a nyilvánosság hatékony részvételét kell biztosítani egyebek között olyan korai fázisban, amikor az összes választási lehetőség még nyitott és hatékony társadalmi részvétel valósulhat meg. Lehetővé kell tenni továbbá a nyilvánosság számára, hogy írásban, vagy amikor szükségesnek látszik közmeghallgatás formájában előterjesszék megjegyzéseiket, stb. Ennek érdekében az érintett nyilvánosságot közzététellel vagy egyéni tájékoztatás útján tájékoztatni kell egyebek között a javasolt tevékenységről, a lehetséges döntések természetéről stb. E követelményekkel ellentétes a Szerződés 13. cikke, amely szerint „nem hozható nyilvánosságra és nem adható át harmadik félnek a két Fél előzetes írásbeli beleegyezése nélkül egyetlen olyan információ sem, amelyet jelen Egyezmény keretein belül átadnak egymásnak, vagy amely annak végrehajtása eredményeként keletkezik.” A 4. bekezdés lehetővé teszi ugyan, hogy a Szerződő fél nem tagadhatja meg a rá nézve kötelező jogszabályból vagy bírósági határozatból eredő információk átadását, ezt azonban csak minimális mértékben, a másik fél részére elfogadható mértékben teheti meg. Ezek a rendelkezések azonban – mint ahogy azt a Szerződés előkészítésének tapasztalata is mutatja - gyakorlatilag lehetetlenné teszik az Aarhusi Szerződés követelményeinek érvényesítését.

3.2 Az OECD – Nemzetközi Energia Ügynökség követelményeinek való megfelelés.

A Nemzetközi Energia Ügynökség rendszeresen felülvizsgálja a tagállamok energia politikáját és Ajánlásokat tesz a szükségesnek tartott intézkedések megtételére. A legutóbbi 2011-es felülvizsgálat során az atomenergia területén - különösen figyelemmel a paksi atomreaktorral kapcsolatos fejlesztési követelményekre – egyebek között javasolta, hogy a Kormány készítsen részletes ütemtervet a megvalósítási eljárásra, tanulmányozza és vegye figyelembe a nemzetközi tapasztalatokat, különösen a Fukushimai baleset következményeit, valamint nem utolsó sorban biztosítsa, hogy a Magyar Atomenergia Ügynökség függetlenségét, jogosítványait és hatáskörét ne érintse átszervezés. Ez utóbbi ajánlás arra utal, hogy a NEÜ nagy jelentőséget tulajdonít a Magyar Atomenergia Ügynökségnek az atomreaktorral kapcsolatos feladatok végrehajtásában való részvételre, ezzel ellentétben azonban a Szerződés fő felelősként a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot jelöli meg és a MAÜ-t szinte alig említi meg.  

3.3 Európai Uniós kötelezettségnek való megfelelés.

Az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 41. cikkének megfelelően a Bizottsággal közlendő beruházási projektek meghatározásáról szóló, a Tanács 2587/1999/EURATOM rendelete értelmében bizonyos értékhatár felett egyebek között az új atomreaktor létesítését be kell jelenteni a Bizottságnak. (Azt a rendelkezésre álló információkból nem lehet megállapítani, hogy a Kormány hivatalosan eleget tett-e ennek a bejelentési kötelezettségnek, különösen azért sem, mert az értékhatárt sem ismerjük.) A bejelentési kötelezettség elmulasztása kötelezettségszegési eljárást vonhat maga után.

Készült: 2014. február 20-án