A magyar történeti alkotmány felfogása a valóság jogi felfogásához hasonló. Az ezeréves alkotmány doktrínája csak legitim korszakokat ismer. Ha egy korszak nem legitim, akkor a történeti alkotmány szempontjából nem létezik.
Mármost a legális uralom - ahogyan azt az államszociológia tanítja - a legitim uralom egyik típusa. A magyar történeti alkotmány ugyancsak összeköti a legalitást a legitimitással: ha a legalitási láncolat a történelem valamely pontján megszakad, az így létrejövő hatalmat a jogfolytonos felfogás nem tekinti legitimnek. Így aztán arra van szükség, hogy amikor a legitimitás helyreáll, a történeti legalitás láncát újra össze kell kötni. Mégpedig azon a ponton, amelyen egykor elszakadt.
Ennek megértéséhez a magyar történeti jogfolytonosság megszakítottságának számos példáját vehetnénk szemügyre, kitűnő tanulságokkal szolgál minden egyes eset. Az egyszerűség kedvéért ugyanakkor lássuk csupán az 1867-es kiegyezés ismert iskolapéldáját.